Titu a nagyvilágban

Tovább "halmoztam" gokartos tapasztalataim: a tavaly májusi, csömöri Bliga csapatverseny után most végre eljutottam az egyéni versenyzésig a Hungarokartban, a HCK 1-es kategóriájában. Este már kellett Adrián pulcsija is, remekül állt Karrierem 2014 őszén indult, akkor vett Adrián kezelésbe, addig gokartban sem nagyon ültem. Jó, de, kétszer: egyszer még kisiskolás koromban vittem ki a kerítést valami kinti pályán, majd 2014-ben Csabival, az unokaöcsémmel bohóckodtunk egyet augusztus 20. alkalmából a Silverben. Azóta voltunk Csömörön kétszer (abból egy a verseny napja), Győrben is kétszer, elektromos gokartoztunk egyszer a Blahán, de a legjobban a Hungarokartot ismerem, ahol háromszor vagy négyszer 2-3 menetet mentem múlt hétvégéig. Szombat az OAGB-n (Országos Amatőr Gokart Bajnokság) a HCK (Hobby Cart Kupa) napja, reggel 9-től már mentek a szabadedzések. Adrián megígérte nekem, hogy csak a benti rész lesz nyitva - a külsőn egyszer mentem, a még fájó bordarepedéssel. A

Milánó. Bizony, bizony, AC Milan + Internazionale. Mit kerestem én ott a giallorosso szívemmel? Az olasz nagyváros életérzését, egy jó rizottót, egy autentikus kávét, a divat fuvallatát, a dómot és a többi nevezetességet, no és nem utolsó sorban Totti könyvét. Amit nem kerestem, az egy vőlegény, mégis akadt kérőm. Mindez már nem mai történet, 2011. novemberében ült repülőre a Falka, hogy a három jóbari bevegye Las Vegast Milánót. Senki nem ébredt fogatlanul vagy leborotvált fejjel, de azért akadtak kalandok Adrival és Jucival. 1. nap Leszálltunk Bergamóban, magyar szállásadónk kijött elénk a reptérre, és "hazavitt" minket. Ellátott mindenféle tanáccsal és térképpel, megmutatta, melyik buszra szálljunk, ha a belvárosba indulunk. Nem váratott magára sokáig az első túránk, lecuccoltunk, megnézegettük a képeket a szobánk falán, és nekivágtunk. A zsongásunk felülírta a racionális gondolkodást, szóval minden olyan kellék a szálláson maradt, ami néhány óra múlva igencsak

A karnevál záróhétvégéjére Velencébe utaztunk, mégsem a Szent Márk tér és a jelmezesek jelentették rövidke utazásunk fénypontját, hanem Burano szigete. Mélypont pedig kétségkívül a vízen töltött idő volt, amitől még most is kóvályog kicsit a fejem, ahogyan e sorokat hullámzom írom. Szombat hajnalban keltünk útra az utánozhatatlan és ezúton félhivatalosan családtaggá fogadott Márton Edinával és az Ercsi és környező településeiről verbuválódott magyar különítménnyel, közvetlen útitársaim anyukám és a miglior amicám, Adri volt. Elsőként, a reggeli órákban a nemcsak stílusában, de hangulatában is romantikus Miramare-kastélyt és hozzá tartozó kertet jártuk be csodaszép napsütésben, csak képletesen elmerülve a Trieszti-öböl csillogó vizében.   Habsburg Miksa osztrák főherceg világjáró volt, erről rengeteg műkincs tanúskodik. Dél körül már Velencében bizniszelt Edina, app nélkül is kihasználtuk az Uber előnyeit, a hivatalos tömegközlekedési eszköz, a vaporetto helyett saját ki