Vigyázz, mit kívánsz!
Tavaly karácsonyra repülővezetéssel lepett meg Adrián. Sokat hangoztattam, mennyire szeretnék rá jogsit, de kiderült, ezt én magam sem gondoltam egészen komolyan, csupán addig, míg mindez egy elérhetetlen álomnak tűnt. Aztán mégis vezettem repülőt, egy cuki kis Cessnát, Szeged felett, és épségben maradt az egyik kedvenc magyar városom összes építészeti remeke és természeti kincse. Igaz, én kihordtam ott fenn, a levegőben több kisebb infarktust, miközben szorongattam a kormányt. Írtam is erről egy kis szösszenetet, tudjak majd mit mutogatni az unokáknak, milyen bátor volt a nagyi (legalábbis, hadd kamuzzam ezt). A blogbejegyzésem végén csak úgy, bármi cél nélkül pedig összegeztem, hányféle jármű terelgetéséhez volt eddig szerencsém, majd számba vettem azokat is, amik kimaradtak. Ó, te meggondolatlan! Ott ugyanis a tank szerepelt. De nem úgy, hogy ez még a bakancslistám egy tétele, amit mindenképp ki szeretnék pipálni, csak egyszerű tényként. Adrián ezt nem így értelmezte, és