Titu a nagyvilágban

Ezer éve nézegetem, hogy milyen szupernek ígérkező éttermek kényeztetik a szegedi vegánokat. Viszonylag gyakran megfordulok a városban, mégsem jött még össze soha, hogy bármelyiket teszteljem - hol épp fesztiválos kitelepülés, máskor a nyitvatartás tréfált meg, aztán hallottam szomorú hírét, hogy valamelyik be is zárt végleg. Most végre valami olyan szerencsés lehetett a csillagok állása, hogy egy teljes menüre beneveztem a Vegazzo nevű bisztróban. Volt két tettestársam: a párom, Adrián, illetve szegedi cimborám és egyben ex-kollégám, Viktor. Nem mondom, hogy a legnagyobb gasztrokritikusokkal ültem egy asztalnál, de talán pont emiatt lehet hiteles az ő rövid, tömör véleményük is az elfogyasztottakról... Bisztro lévén ínycsiklandó szendvicsek kérleltek az üvegen keresztül: “egyél meg!”, de tartalmasabbra vágytunk, így rögvest rátapadt a szemünk a napi menüajánlatra.  Zöldség erőleves Engem legjobban az osztrák Frittatensuppe ízére emlékeztetett, csak itt palacsint