Titu a nagyvilágban

Adrián már fél 1-kor, amikor aludni mentünk, sokkolt azzal, milyen keveset fogunk aludni az 5:50-re állított ébresztő kiabálásáig. Mindegy, gondoltam, azért ennyi idő alatt is ki tudja magát pihenni az ember. Feltéve, ha alszik. De én virrasztottam. Azt hittem, egy horkoló szobatársnál nincs rosszabb. Kiderült: tévedtem. Ráadásul halmozottan fogyatékos alvásidő jutott ma nekem. Tekerd fel a hangerőt! 1:30 Beindult a legendás széchenyivárosi bagolyszezon ? Vagy csak egyetlen jószágnak volt túl sok mondanivalója? Fogalmam sincs, de a lényegen nem is változtat. A ritmusos, 2 másodpercenkénti nyekergés az idegbaj szélére taszít. 3:03 Adrián az arcomba világítva keres valamit az ágyban. Maga sem tudja, mit. (Éjszakánként előfordul, hogy fura dolgokat beszél és cselekszik, de nyugi, biztonságban vagyok, ártalmatlan.) 3:35 Zúgó, a csigáimnál is lassabban vánszorgó gép porszívózza a Nyíri utat. 3:45 Természetesen retúrjárat. 4 körül meg már csak h

Sosem jártam még Lengyelországban ezelőtt, viszont egy nap is elég volt, hogy megszeressem. Tutajoztunk egyet az esőben, majd átadtuk magunkat Zakopane mesés hangulatának. Dunajeci tutajozás Montenegróban, amikor a rendkívül szűk kék barlangba szuszakolta be a hajóskapitány az úszó lélekvesztőnket, egy úriember nagyon komolyan vette a narrációt a családi nyaralós videón, a következő mondata szállóigévé is vált nálunk: "A helyzet nem veszélytelen, viszont veszélyes. De a személyzet és a legénység helytáll." Kár, hogy nem futottunk újra össze vele, meghallgattam volna, milyen kommentárt fűz a tutajozáshoz, bár a Dunajec kegyes volt hozzánk, ezúttal nem adódott semmilyen veszélyes helyzet. Tutajosunk egy ponton még meg is nyugtatott minket, hogy a felfordult csónak, amit a köveken látunk, nem katasztrófa áldozata lett. Nagyon igyekezett szórakoztatni minket. Lengyelül. Nagyjából ezt az egy információt tudtuk magabiztosan értelmezni a két és negyed óra alatt. Pedig