Titu a nagyvilágban

Május közepén újra élvezhettem egy kicsit fogadott honfitársaim, az olaszok vendégszeretetét. Nem egy komoly útleírás következik, hiszen tulajdonképpen különösebb úti célok nélkül szántunk időt némi városnézésre, felfedezésre – bár ennek ellenére ismét klassz helyekre bukkantunk –, inkább csak fényezem egy kicsit ezt az országot, mert megérdemlik. Persze ezt ők is tudják magukról, nem véletlenül hirdetik az autópályákon, hogy „Sei in un Paese meraviglioso”, azaz, hogy „Egy csodálatos országban vagy”. A történelmi Osimo Hogy miért utaztunk megint több mint ezer kilométert, ráadásul egy olyan hétvégén, amikorra messze nem jósoltak strandidőt? Egyszerű, megint a gokart adta a kiruccanás „kötelező” részét, a szabadidő meg magától tökéletesre formálódott. (Tavalyi nyaralós élménybeszámoló itt .) Az évfordulók közelsége miatt megint bementünk Imolába, gyújtottunk egy-egy gyertyát Ayrton Sennának és Roland Ratzenbergernek. Szálláshelyről eddig úgy rémlik, nem írtam, de most mus

Volt egyszer egy ovis kislány, akit az apukája kivitt a forma-1-es Magyar Nagydíjra. Ez a kislány ott megfertőződött az autósport iránti szerelem nevű vírussal, és örök hűséget fogadott egy akkor még benettonos német srácnak. Az évek múlásával sokat örömködött és sírt miatta, miközben egy dologban biztos volt: az álma, hogy egyszer ő is versenyezzen. A kislány vágya sok év után, de végre teljesült. Hálásan köszönöm a felkészítést a legjobb edzőnek, és hogy egy ilyen szuper csapatban (Bencze Tündi, Pataki Gábor és Adrián) debütálhattam! A 6. helyről rajtolva 5. helyen végeztünk Csömörön, a Bligában. Noha engem is előztek, én is előztem, és utóbbi valami elképesztően fantasztikus érzés! Azt hiszem, súlyosbodott a fertőzésem! Schumi, ez a Te napod is volt!