Titu a nagyvilágban

- lehetne egy Afrikában játszódó romantikus bestseller címe. Pedig egész másról van szó: csak egy laza hétfő esti, romantikázós kirándulásról, lévén Kecskeméttől 20 kilométerre szavannai hangulat fogadja a túrázót. Jóóóó sok homokkal, amiből bőven jut haza is. Ha kell, ha nem.  A Kiskunsági Nemzeti Park csodája Fülöpháza mellett:

Mindenfélét olvasni a neten, mikor érdemes barangolni egyet a Plitvicei-tavaknál. Nos, harmadszor jártam meg ugyanazt a túrát, változatos időjárási körülmények között, és nem sikerült döntenem. Két éve augusztusban jártuk végig a családdal. Akkor persze a 40 fokban és a kígyózó sorban állni a hajóra várva nem volt leányálom, de mégiscsak nyáron a legszebb kék az ég és a napsütés kiemeli a tavak és a növények szinte hihetetlen árnyalatait. Tavaly áprilisban eláztunk. Most májusban is, csak még jobban. Még szerencse, hogy a család kényesebb, vagyis férfi tagjai ezúttal nem utaztak velünk, anyuval mi nem puhánykodtunk, felkaptuk a csodaszép narancssárga, esőkabátként árult kukászacsinkat, aztán uzsgyi! Mennyire jó buli volt! Kedvet kaptunk egy őszi és egy téli túrához is. Szerintem a vadvirágok is mind egy szálig gyógynövények: nézegetni őket akár élőben, akár képen, tökéletes stresszűző. A legkisebb élőlények is csodálatosak: No, és a táj, minden részletével

A kép csak illusztráció :) Hosszabb távokat sosem szerettem futni, eszembe nem jutott még, hogy letoljak egy félmaratont, de még egy 10-15 km-es versenyt se. 7 kilométer a tűréshatárom, afelett egyszerűen unatkozom. Egész télen nem csináltam semmit, pedig óriási terveim voltak, hogy majd usziba járok. Persze. Inkább csorgattam a nyálam Burak Özçivit tökéletes megjelenése és stílusérzéke láttán minden alkalommal, amikor igazából mozoghattam volna. Meg is lett az eredménye, nem vagyok fitt, és az elnyúló hideg évszak (igen, nálam kettő van: hideg/meleg) csak kitolta a visszaszoktatás kezdetét, úgyhogy alig pár hete kezdtem nagyjából heti 1 alkalommal kivonszolni magam a parkba. Aztán munkakapcsolatba keveredtem a Dombfutókkal, akiknek a fanatizmusa úgy tűnik, fertőző, mert kényszert érzek, hogy teljes értékű taggá avanzsáljak köztük, kerüljön ez akár sok szenvedésembe és verejtékcseppembe. Szóval a Dombfutók közt valami bekattant nekem a keddi edzésen, úgyhogy ma úgy gondoltam