Titu a nagyvilágban

Szeretném megismertetni mindenkivel a Florridora's Pantry nevű helyet, mert itt egyszer mindenkinek teáznia kell egyet! Forrás: https://www.facebook.com/florridoraspantry Sokszor meséltem már, nálam úgy működnek a kirándulások, hogy a fő cél elérése közben véletlenszerűen mindig újabb és újabb állomások kerülnek az itinerbe. Most sem volt ez másképp, amikor is a zalaszántói Béke Sztúpá hoz indultunk. Ezt az egy dolgot hallottam eddig az Árpád-kori községről, pedig sok látnivalóval büszkélkedik, például a Tátika-vár ral, de akad itt régi vízimalom, van Bazaltutcája, mézeskalács múzeuma (ami sajnos úgy tűnt, tartósan zárva van), és ami a legfontosabb a bejegyzésem szempontjából, az a Tea Múzeum és Kiállítás, amely két nagymama nevét viseli. Két angol úriember egyszer úgy döntött, Magyarországra költözik, mert tetszik nekik az országunk. Létrehozták a saját kis angol teázójukat, amely akár magyar, akár brit szemmel nézzük, autentikus. A magyaroknak azért, mert egy klasszikus

26 évem alatt először jutottunk el egy rendes apa-lánya túrára: Bécs-Salzburg-Prága hármasát jártuk be sok vitatkozással, de még több nevetéssel vegyítve. Hivatalosan ez csak egy munka volt, de tanulságos hat napot töltöttünk együtt, és végül egészen jó kis kirándulás kerekedett belőle, felejthetetlen élményekkel. Egy pakisztáni hölgyekből álló csoport magyar kísérőjeként kaptam meg a felszállási engedélyt a sofőrtől, vagyis kezdődhetett a kooperáció apa és lánya között, némi kikapcsolódással egybefonva. Bécs Bécsben gyerekkorom óta rengetegszer jártam már, ezért az ott töltött két nap alatt nem sok késztetést éreztem, hogy bolyongjak a városban, főleg, hogy téli időjárás fogadott minket, és az én szervezetem októberben még képtelen akklimatizálódni. Viszont a Hundertwasser-ház at még sosem láttam élőben, szóval az most kötelező darab volt, és mindenkinek kötelező darab kell, hogy legyen. Általában a szimmetriát, a rendezettséget keresem, de a művészetekben valahogy pont az e