Titu a nagyvilágban

Méghozzá szó szerint. De talán ez még mindig jobb, mintha elájultam vagy hasra estem volna tőle! 😺 Lassan egy éve bizonyosodott be ismételten, hogy nem való nekem a hajózás, de kihagyhatatlan élménynek tartom a Ligur-tenger kis falucskáit, még ha jár is némi hánykódással. Kedvenc utazásszervezőnkkel, Edinával menni bárhova is, mindig tartogat extra izgalmakat. Tavaly májusban sem volt ez másképp újabb olasz utunkon... Mantova és a szakadó eső Lombardia fővárosa biztosan csodálatos egy napsütéses délutánon. Na jó, zuhogó esőben is! Szerencsére a szűk belváros felderítését sikerült szárazon megúszni, de aztán az árkádok alatt bújkálva menekültünk a hömpölygő víz elől. Persze ez sem jött mindenkinek rosszul, az ázsiai árusok biznisze hirtelen láthatóan felvirágzott, kapkodták az esernyőket a standjaikról. Nem csoda, hogy Mantova olyan művészeket ihletett meg, mint Shakespeare (Rómeó száműzetésbe Mantovába utazik) vagy Giuseppe Verdi, akinek a Rigoletto című operáj

A kép csak illusztráció Hétvégén megint hoztam a formám. Nem tudom, hogy átlagon felüli a látásom, ha sérült, beteg állatokról van szó, vagy valami ösztön súgja ilyenkor, hova kell nézni, de az biztos, hogy rendszeresen kerülök nővérke szerepbe gyerekkorom óta, legyen szó tollas, szőrös, tüskés vagy bármilyen egyedekről. Ezúttal egy leendő tollas, momentán csak pihés, vagy még inkább bőrös kis jószág érintette meg a szívem. Nagyon. Vasárnapi vendégeinkkel Kecskemét szívében, a Rákóczi utcán éppen kedvenc sütizőnkbe tartva andalogtunk, mikor négyünk közül, meg a sok-sok járókelő közül egyedüliként nekem akadt meg a szemem a járda szürkeségébe beleolvadó kis kupacon. Közelebb lépve láttam, hogy az a kis kupac piheg. Még nem késtem el. Az "ó, szegény" után hamar jött a leglogikusabbnak tűnő ötlet, hogyan tudnánk esélyt adni szerencsétlenül járt barátunknak a túlélésre: irány a Vadaskert! Adrián kiváló mentősofőrnek bizonyult, pillanatok alatt beértünk betegünkkel,