Stuhleck, az én síparadicsomom
Nem itt a leghosszabbak a sípályák, nem olcsók a bérletek, nem ezek a legklasszabb hütték, nekem mégis Stuhleck a kedvenc síterepem. Gyerekkorom óta szerencsére sok helyre eljutottam, ahol téli szenvedélyemnek hódolhattam, mindegyiknek megvolt a maga szépsége és hátulütője egyaránt, de Spital am Semmeringet a szívem legmélyére zártam. Erdélyben csatoltam fel először sílécet, Hargitafürdő természeti adottságai mellett a sport is egyből megfogott. Azok a havasok és fenyvesek csodálatosak, de az elmaradottság, korszerűtlenség gyerekfejjel is szembetűnő volt. Ettől függetlenül még ma is mosolyogva gondolok vissza a Csipikére, ahol első métereimet siklottam. Szlovákiában is szép helyeken jártunk, mindig jó volt a társaság, de nem éreznék késztetést, hogy újra ott szeljem a havat. A nagybetűs síparadicsom fílingjével a franciáknál volt szerencsém ismerkedni, rengeteg besíelhető pálya, a legkorszerűbb felvonók, beöltözött akrobatikus sízők szórakoztatnak, bőséges hótakaró, végelát