Grotte di Frasassi, az olasz Aggtelek

A teremgokart-világbajnokság szeretett Olaszországomba vezérelt minket júliusban. A legtöbb időt persze a cameranói gokartpályán töltöttük (erről beszámolók itt), de a néhány kisebb-nagyobb szünetben igyekeztünk valami nyaraláshoz hasonlót mímelni.

Fotó: Grotte di Frasassi

A Gengában fekvő Frasassi barlangot tavaly fedeztem fel, amikor Misanóból Cameranóba kocsikáztunk, és mindenfelé hirdették a jelzőtáblák. Az első felfedezők sem előztek meg évszázadokkal, ugyanis 1971-ben bukkant csak rá néhány jesi fiatal egy vízszintes járatra, amelyet kibővítve eljutottak a barlang legnagyobb termének függőleges bejáratához. Ledobtak egy követ, hogy megtudják, nagyjából milyen mély „üreget” találtak, majd leereszkedtek a teljes ismeretlenbe és a sötétségbe.

Orgonasípok - Fotó: Grotte di Frasassi

Később építettek egy hosszú alagutat, ami lehetővé tette, hogy az átlagember is láthassa a klassz cseppköveket, amelyekbe aztán a termeken végig haladva sok mindent bele lehet látni: van itt jegesmedvétől és szalonnacsíktól kezdve a Mikuláson, Jabbán és a Dante szobron át a gyertyák terméig mindenféle érdekesség. A legmenőbb egy boszorkány, ami megfelelő megvilágításnál ijesztően repül.Az első terembe egyébként beférne a milánói dóm, a méretből adódóan nem csoda tehát, ha az embert cserben hagyja a szemmértéke, és fél méteresre becsüli a majd' két és fél méteres cseppkövet, mint én a La Madonnina dello speleologót.

Az óriások - Fotó: Grotte di Frasassi

A sztalaktitok és sztalagmitok mellett a barlangban egy kis csodalényt is láttunk: a barlang alján összegyűlt vízben él egy vak, rák kinézetű élőlény. Egy akváriumban közelebbről is barátkozhattunk velük, miközben ismerős szagok csapták meg a magyar orrunkat – kéntartalma miatt a Hévízi-tóhoz hasonló a barlang vízének illata.

Sajnos fotózni nem szabad, úgyhogy saját képekkel nem szolgálhatok, csak kintről, ahol ugyancsak szép látványt nyújtanak a hegyek és a barlang feletti, melletti folyó.

Barlangból barlangba

A szállásunk Osimóban volt. Az időszámításunk előtti időkre visszanyúló történelemmel rendelkező városkáról már májusban is megemlékeztem. Most folytattuk az ismerkedést, az ottani barlangot is megjártuk.

A Frasassival ellentétben ez nem a természet elbűvölő képződménye, hanem emberek alkották, méghozzá kb. 2500 évvel ezelőtt! A barlangrendszer tulajdonképpen az egész városközpont alatt fut, össze-összekapcsolódva, és többszintes. Védelmi funkciót látott el a különböző történelmi korszakok folyamán, ezért igyekeztek titokban tartani, szóval nem túl sok forrás említi. Annyi bizonyos, hogy óvóhelyként használták még a második világháború idején is. A föld alatt talált emlékek egyértelműsítik, hogy vallási szereppel ugyancsak bírt. Amíg nem volt világítás, a falba vájt lyukak száma, elhelyezkedése alapján tájékozódtak (ijesztő lehetett).

Ezt a hangulatot egyszer mindenkinek éreznie kell!

Osimo magával ragadó, irigylem az ott élőket. Kulturális programokból nincs hiány, 10 kilométer a tengerpart, és egy történelmi városban tengetik mindennapjaikat...

Piazza Boccolino:

Utcaképek:

A Conero riviéra:

Nem győzöm fényezni a Monte Conerót és a hozzá tartozó strandokat. Sirolóban megmártóztunk párszor, de megnéztük Numana strandját is. Sirolo pont azt nyújtotta, amire a versenyek után szükségünk volt esténként: nyugalomra és feltöltődésre.

Grazie mille, Felicia!

Felicia, a szállásadónk (OSIMO B&B) minden reggel tipikus olasz reggelivel kényeztetett minket, amiből egyszer sem hiányzott a saját készítésű tortája, sütije. Akárhányszor nem voltunk épp rohanásban a pályára, női csacsogás vette kezdetét, így hamar összebarátkoztunk.

A teraszról nyíló kilátás: