A kedvenc teázóm
Szeretném megismertetni mindenkivel a Florridora's Pantry nevű helyet, mert itt egyszer mindenkinek teáznia kell egyet!
Sokszor meséltem már, nálam úgy működnek a kirándulások, hogy a fő cél elérése közben véletlenszerűen mindig újabb és újabb állomások kerülnek az itinerbe. Most sem volt ez másképp, amikor is a zalaszántói Béke Sztúpához indultunk. Ezt az egy dolgot hallottam eddig az Árpád-kori községről, pedig sok látnivalóval büszkélkedik, például a Tátika-várral, de akad itt régi vízimalom, van Bazaltutcája, mézeskalács múzeuma (ami sajnos úgy tűnt, tartósan zárva van), és ami a legfontosabb a bejegyzésem szempontjából, az a Tea Múzeum és Kiállítás, amely két nagymama nevét viseli.
Két angol úriember egyszer úgy döntött, Magyarországra költözik, mert tetszik nekik az országunk. Létrehozták a saját kis angol teázójukat, amely akár magyar, akár brit szemmel nézzük, autentikus. A magyaroknak azért, mert egy klasszikus régi parasztházat újítottak fel és tették otthonossá a hozzá kapcsolódó kerttel, udvarral együtt, míg a szigetországiak a saját ízvilágukat ízlelhetik a kínált teákon és a házi készítésű süteményeken keresztül. Micsoda különleges és remek kombó!
Barátságos fogadtatás, aranyos magyar akcentus - az első benyomás. A második pedig egy remek gyűjtemény. A legkisebb múzeum, ahol valaha jártam, de a berendezőinek a szíve annál nagyobb, és ez bizony visszatükröződik a kiállításról.
A vizuális után jöhetett a kulináris élvezet. Egy csésze tea és egy szelet sütemény. A teához szigorú utasításokat kaptunk a háziaktól - hány percig áztassuk, s közben mi a teendőnk: relaxálni. A sütik, torták szigorúan a nagymama receptjét követve sülnek egymás után. Talán nekünk, magyaroknak kissé szokatlan alkotóeleme a desszerteknek az erős fekete tea, mégis könnyen megbarátkoztam a különleges ízzel, amit a tea adott a gyümölcskenyérhez.
Rengeteg házi készítésű ínyencség csábít a polcokról is, dinnye zselétől a fantáziadús lekvárokon, szörpökön át a snidling virágából készített ecetig, fűszerkeverékekig. Csomó finomság, baráti áron. Az alapanyagok természetesen a kertben teremnek.
A konyhakert melletti udvarrészen a házigazdák gyerekkorába csöppenhetünk, klasszikus angol játékokkal lehet ugyanis ismerkedni.
A házigazdák így jellemzik teázójukat:
Az ilyen emlékek jelentik számomra a kapaszkodót, ha kudarc ér vagy bánt valami. Pár perc ezen a helyen hosszú időre feltölti az ember lelkét pozitív energiával.
 |
| Forrás: https://www.facebook.com/florridoraspantry |
Barátságos fogadtatás, aranyos magyar akcentus - az első benyomás. A második pedig egy remek gyűjtemény. A legkisebb múzeum, ahol valaha jártam, de a berendezőinek a szíve annál nagyobb, és ez bizony visszatükröződik a kiállításról.
Rengeteg házi készítésű ínyencség csábít a polcokról is, dinnye zselétől a fantáziadús lekvárokon, szörpökön át a snidling virágából készített ecetig, fűszerkeverékekig. Csomó finomság, baráti áron. Az alapanyagok természetesen a kertben teremnek.
"Frissen sült pogácsa, fűszeres teakenyér, könnyű és puha piskóta - íme néhány gyerekkori emlék nagymamáink konyhájáról. Abban a korban, amikor még nem voltak szupermarketek, a legtöbb nő nagyon találékonyan használta fel a helyi alapanyagokat, hogy a családnak finom ételt varázsoljon az asztalra. Florri és Dora nagymama is nagy művésze volt ennek. Akárhányszor mentünk hozzájuk, ínycsiklandó illatok fogadtak bennünket és mindig ezek a szavak: 'Tudtam, hogy jöttök, készítettem egy kis süteményt.' Régi, nagy becsben tartott, kopottas szakácskönyvükből kiválasztottuk kedvenceiket, és tisztelegve konyhaművészetük előtt, összeállítottunk Önöknek egy kínálatot. Nem előre csomagolt, műanyag ízű, adalékanyagoktól hemzsegő ételeket. Minden házilag készített, lehetőleg hazai, helyi alapanyagokból. Sajátunk a gyümölcs, a zöldség, a tojás, az utóbbit a kertünkben szaladgáló, boldog tyúkocskák tojják. Ha megkóstolják a finomságokat, érezni fogják a különbséget."Nemcsak a különbséget érzi az ember, hanem azt az odaadást is, ami minden szelet sütemény, minden korty tea mögött lapul. Ez a szeretetteljes kiszolgálás pedig tényleg páratlan. Szuper élmény volt, legszívesebben a szomszédba költöznék, hogy minden egyes nap, angol szokás szerint pontban öt órakor elszürcsöljek egy teát.
Az ilyen emlékek jelentik számomra a kapaszkodót, ha kudarc ér vagy bánt valami. Pár perc ezen a helyen hosszú időre feltölti az ember lelkét pozitív energiával.