Átvirrasztott éjszaka

Adrián már fél 1-kor, amikor aludni mentünk, sokkolt azzal, milyen keveset fogunk aludni az 5:50-re állított ébresztő kiabálásáig. Mindegy, gondoltam, azért ennyi idő alatt is ki tudja magát pihenni az ember. Feltéve, ha alszik. De én virrasztottam. Azt hittem, egy horkoló szobatársnál nincs rosszabb. Kiderült: tévedtem. Ráadásul halmozottan fogyatékos alvásidő jutott ma nekem.

Tekerd fel a hangerőt!

1:30 Beindult a legendás széchenyivárosi bagolyszezon? Vagy csak egyetlen jószágnak volt túl sok mondanivalója? Fogalmam sincs, de a lényegen nem is változtat. A ritmusos, 2 másodpercenkénti nyekergés az idegbaj szélére taszít.

3:03 Adrián az arcomba világítva keres valamit az ágyban. Maga sem tudja, mit. (Éjszakánként előfordul, hogy fura dolgokat beszél és cselekszik, de nyugi, biztonságban vagyok, ártalmatlan.)

3:35 Zúgó, a csigáimnál is lassabban vánszorgó gép porszívózza a Nyíri utat.

3:45 Természetesen retúrjárat.

4 körül meg már csak hab a tortán, hogy megérkezik a redőnyt átvilágító villámlás és a kísérő hangeffekt, maximális hangerővel. Ezen már csak mosolygok, ez az éjszaka úgyis kuka.

Még egy-két szirénázó mentőt hiányoltam, meg esetleg egy éjszakai röpgyakorlatot a Gripenektől, de az az igazság, hogy ezekre már immunis a fülem.