Tovább "halmoztam" gokartos tapasztalataim: a tavaly májusi, csömöri Bliga csapatverseny után most végre eljutottam az egyéni versenyzésig a Hungarokartban, a HCK 1-es kategóriájában.
 |
| Este már kellett Adrián pulcsija is, remekül állt |
Karrierem 2014 őszén indult, akkor vett Adrián kezelésbe, addig gokartban sem nagyon ültem. Jó, de, kétszer: egyszer még kisiskolás koromban vittem ki a kerítést valami kinti pályán, majd 2014-ben Csabival, az unokaöcsémmel bohóckodtunk egyet augusztus 20. alkalmából a Silverben. Azóta voltunk Csömörön kétszer (abból egy a verseny napja), Győrben is kétszer, elektromos gokartoztunk egyszer a Blahán, de a legjobban a
Hungarokartot ismerem, ahol háromszor vagy négyszer 2-3 menetet mentem múlt hétvégéig.
Szombat az OAGB-n (Országos Amatőr Gokart Bajnokság) a HCK (Hobby Cart Kupa) napja, reggel 9-től már mentek a szabadedzések. Adrián megígérte nekem, hogy csak a benti rész lesz nyitva - a külsőn egyszer mentem, a még fájó bordarepedéssel. Abszolút
nem éreztem azokat a kanyarokat, nem is tetszett. Ehhez képest
parkoláskor realizáltam, hogy basszus, nyitva a kinti rész is. Nem
mondom, hogy nem vettem zokon az időjárás trükkjét, hogy eső
helyett napsütést kaptunk, de aztán egészen bejött ez a félig még vizes pálya.
Edzői utasításra három menetet töltöttem a pályán: az első jól ment, a második pocsékul, mert megzavart, hogy az edzőm is a pályán van, majd az utolsó edzésen próbáltam hasznosítani a tőle és meglepetés tanácsadómtól hallottakat, aki nem mellesleg Schumi egykori mérnöke. Az biztos, hogy őt az égiek küldték aznap oda hozzám, a versenyzéstől függetlenül már megkoronázta a napom ez a beszélgetés.
 |
| Itt épp be vagyok tojva, mit mond majd az edzőm |
Aztán végül Schumihoz, állandó és ideiglenes mentoromhoz méltatlanul gokartoztam a nap hátralévő részében: utolsó előtti lettem az időmérőn, majd a versenyen is.
A célkitűzés az volt, hogy legjobb meglévő tudásom szerint kihozzam magamból a maximumot, valamint egyáltalán az, hogy végre merjek versenyezni. Imádom az autósportot, a gokartozást, de rettegtem tőle és gyerekként elkönyveltem, nekem max. az újságírói vonal marad, amúgy tutira zéró tálentum vagyok. Szerencsére Adrián mentális felkészítése kiirtotta eme gondolatokat belőlem, végre az egészet csak élvezni akartam, és élveztem is!
A futam volt a legszuperebb az egész napból (no meg, hogy valakivel együtt zengünk ódákat Schumiról). A sisak alatt vigyorogva vártam a rajtot, és elégedett voltam a reakcióidőmmel. A 19 körös derbi első felében még sokat hibáztam, aztán az előttem haladó keresztbe állt, én nem tudtam kikerülni, nekimentem, ezáltal én is keresztbe álltam, viszont onnantól kezdve valami megváltozott, elkezdtem végre ráérezni a pályára, és saját értékelésem szerint jól mentem a végéig. Van hova fejlődni, de a szándék is megvan hozzá sok-sok év után.
 |
| Az antikedvenc kanyarom, amivel azért csak összebarátkoztam estére |
Köszönettel tartozom a két mentoromnak, valamint Attysnak, Tündinek és persze Schuminak, aki nélkül nem is érdekelne ez az egész világ.
