Búcsúverseny


Gyógytornászi javallatra és a testem visszajelzéseire hallgatva eljött a pont, amikor be kell lássam: nem tesz jót nekem a futás. Viszont már nagyon vártam a ballószögi Nyakvágó futást, így hát ezt lőttem be afféle búcsúversenynek. Kívánni sem kívánhattam volna méltóbb helyszínt erre az alkalomra.

A ballószögi tanyavilág hangulatos; a frissítő ponton, vagyis az egyik tanyán élő zenével vártak minket a népviseletbe öltözött nénik, bácsik; a terep kemény (nagyjából most szó szerint is, a nagy zuhénak hála, máskor azért igencsak süppedős az alföldi homok); a szervezés tökéletes a parkolástól a befutásig. Azt hiszem, az egyik legklasszabb verseny, ahol valaha jártam! A KERS-t, avagy az extra lendületet az a megtiszteltetés adta, hogy futóedzőnk, Szalóki Robi is indult a versenyen - persze ő nem a 7 kilométeren. :) 



Mindig tanul az ember, én most épp arra döbbentem rá, hogy rettenetesen zavarnak a szagok futás közben. 3 kilométer környékén a szembeszél tömény dögszagot hozott a pusztában, 6 kilométernél meg egy traktor pöfögött pár méterre tőlünk. A gyomrom mindkettőre érzékenyen reagált, akárcsak a rajt előtt betolt valami izotóniás cuccra. Magamtól eszem ágában sem lenne ilyesmit inni, pláne futás előtt, de tekintettel a hirtelen ősziessé vált időjárásra, baromira megörültem, amikor megláttam a frissítőasztalon díszelgő fehér kerámia kancsót, azt hittem, pillanatokon belül meleg teát fogok kortyolni. Benéztem.

Az öntúlszárnyalás nagyjából sikerült, kimerészkedtem a kellemes és biztonságos tartományból és igyekeztem kifutni magamból, ami épp bennem volt. Tulajdonképpen a terepre 2014-ben gyakoroltunk Adriánnal, amikor az olaszországi gokartversenye után egyik este majdnem Riminiig futottunk Misanótól, a vizes homokban. Csak akkor 5 kilóval könnyebb és jóval edzettebb voltam. De majd egyszer visszajön az a forma is, tenni fogok érte!

Most jön egy új mozgásforma a futás helyett, az orvosi pilates, hogy minden a helyére kerüljön, megerősödjön, megnyúljon, stb. és úgy dolgozzon a testemben, ahogyan kell(ene). Aztán a visszatérést követően sokkal komolyabban fogom venni a futást. Legalábbis ezt fogadtam meg, miután nyakamba akasztották a befutóérmet. No, de ha már lezárok egy korszakot, legalább Alonsóval egy évben teszem...


Adriánt csak a rajt utáni "dugóban" láttuk Rékával, aztán szépen hátra hagyott minket. Meg is lett az eredménye! Tök büszke vagyok rá! Magamra eredmény tekintetében egyáltalán nem vagyok büszke, bár nem is az 52. helyezés a vállalhatatlan, hanem a 47:45-ös idő. A helyezés egyébként nem pontos, valójában 53. lettem, csak szegény Rékát valamiért nem regisztrálta a gép. Vagy nem vallja be, hogy álnéven indult...