"Na itt a kert"

Pontosabban parcella - nem, ez még nem az a parcella, nem zárul földi pályám, nekem is tök fura, hogy mindkettőt így nevezzük. Szóval a Széchenyivárosi Közösségi Kert 8-as parcellája - csak hogy tovább ízlelgessük ezt a szót - mostantól az én kezem munkáját dicséri (vagy szidja). 

Level 1: gazolás, szőlőtőkék eltávolítása, "termőföld" betalicskázása, ásás címszó alatt művelt turkálás ✔

Hogy a fenében fog bármi is megteremni a homokban? Kb. ez a kérdés motoszkált végig bennem, míg talicskáztam a földnek nevezett homokot a leendő kiskertembe. Ercsiben sem volt klasszikus termőföld, mert ott meg - apu állítása szerint - régen sóderbánya működött, de azért a kavicsos föld még mindig klasszisokkal jobbnak tűnik így utólag, mint a homok. Nyilván nem olyan durva a különbség, mintha eddig Vietnámban gondoztam volna egy rizsföldet, most meg Toszkánában vágnék bele a szőlészkedésbe, de azért kicsiny hazánkban is lehet próbálgatni a végleteket.

Otthon sosem ástam. Egyszer megpróbáltam, közröhej tárgya lett a technikám, szóval magamban most is kiabáltam párszor, hogy "apu, gyere, ásni kéne", meg hogy "apu, gyere, valami gyökeret találtam, ki kellene szedni", de apu nem jött. Maradtam hát én és a hatalmas rutinom. Hogyan bírta a papa azt a bődületesen nagy kertet egyedül felásni? A táv egyharmadánál büszkén néztem hátra, hogy már nem lehet olyan sok, hisz tök keményen haladok, közben meg alig távolodtam a kerítéstől. Féltávtól olyanokat nyögtem, mint Serena Williams egy durva fonáknál. Aztán egyszercsak tényleg elfogyott az ásnivaló. Nem mondom, hogy itt nem váltotta fel a "jaj, remélem, senki nem látja, mit bénázok" érzést egy olyasmi gondolat, hogy "na, idenézzetek, mindjárt lehet is palántázni".

Level 2: palánták, fűszernövények beszerzése ✔

Itt már bekapcsolódótt a kertprojektbe - természetesen nem önszántából és egy bundáskenyérért cserébe - Adrián is, együtt vetettük bele magunkat a piacozásba. Az egyik bácsi végigszagoltatta velem a kb. 10 fajta mentáját és a többi csodanövényeit, tesztelte a tudásom; egy másik néni kiselőadást tartott a zeller nemtudommicsinálásáról; kóstoltam fura levelű sóskát és sztíviát, közben pedig telt a kosár és a szatyrok mindenféle palántával, fűszernövénnyel, még perui földicseresznyére is hagytam rábeszélni magam. A végére listát kellett írnom, mi mindent vettem, bár az azonosításuk még így sem volt könnyű hazaérve.

A spenót elhasalt, a többiek köszönik, jól vannak

Az első éjszaka után izgatottan mentem locsolni ma reggel, vajon kinek hogyan tetszik az új ágyikója. Spenóték kikészültek, Salátáék azt mondják, ugyan megviselte őket a költözés, de majd megszokják az új otthonukat, Paradicsomék és szomszédaik, Paprikáék büszkén ágaskodva ismerkednek a szomszéd parcellák növényeivel, Levendula asszonyság pedig alig várja, hogy illatversenyre keljen a délceg Curryfű úrral. 

Én meg piszok hálás vagyok, hogy amit panelosként 3 éve hiányolok, a kertészkedés újra a mindennapjaim örömforrása lehet. A növénylétszám még bővülni fog, aztán valami kis csinosítás is ráfér majd a kiskertemre.