"Ember!" A macska még mindig házikedvenc ám = felelősséggel tartozol érte!

Miért olyan kurva nehéz megérteni az ivartalanítás fontosságát? Nemtől függetlenül, a lehető leghamarabb igenis ivartalanítani kell MINDEN macskát, hacsak nem törzskönyvet is adó, hivatalos tenyésztő vagy.

Naponta 20 ismerősnél látom megosztva az innen-onnan befogadott, megörökölt, gazdi- és jobb sorsot kereső kiscicák képeit, és már nem is szomorú, hanem kibaszott ideges vagyok látva őket!

Ne lepődjünk már meg rajta, hogy a macska egy évben akár 3-4 alkalommal is teherbe tud esni, és esetenként akár mondjuk 5-6 kiscicája lehet. Számoljatok már utána, hogy hova vezetne, ha mindenki úgy lenne vele, “ó, majd elajándékozzuk a kicsiket”. Igen? És mégis hova a francba? Kinek kell kismacska a főszezonban, amikor mindenki ezzel a problémával küzd?

Kedvenc válaszom, hogy minek összeszedni a kóbormacskát, szívós állat, elegerészik a határban. Hát üzenem mindenkinek, aki ezen a roppant empátiáról és rendkívül fejlett EQ-szintről tanúskodó állásponton áll, hogy költözzön már ki júliusban a Bükkbe egy hétre, aztán egyen bogyókat, bogarakat, igyon, fürödjön a patakban, este meg húzza meg magát a sűrű aljnövényzetben. Nyilván túl fogja élni. Sőt, még lehet, hogy az elvonulás némi ön- és lelkiismeret-gyakorlásra serkenti, és talán még kurva boldogan is tér haza. A macska viszont nem lesz boldog, csak egy elvadult, túlélésre játszó, félelemben élő állat. De ha ekkora a respektje, akkor kérdem én, vajon mi a szarnak háziasítottuk? 

Nekünk is voltak, vannak lánykáink, az elsőt az első évben hagytuk lekiscicázni. Életem egyik legcsodálatosabb élménye volt, ahogy bevont minket, addig ugyanis nem ment az előkészített szülőszobára, míg nem mentünk vele mi is. Minden nyomásnál a szemünkbe nézve ordított. Három csodálatos kiscicája lett, akiknek mind találtunk gazdit, mire eljött a leválás ideje. Aztán Schwarzi ment is az állatorvoshoz. Az utána befogadott cicákkal pedig már az első bagzási időszak előtt ellátogattunk, mert tényleg szívmelengető élmény volt a bábáskodás és a csecsemős nővérkedés, nem kockáztattuk, hogy legközelebb esetleg nem találunk gazdit.

Egyetlen megoldás van: IVARTALANÍTÁS

Nem megoldás:

• A fogamzásgátló, amit én se szedek, szóval nyilván nem adnám a macskámnak sem!
• Az újszülött kismacskák likvidálása. Attól még, hogy nincs ereje védekezni vagy fülsiketítően sírni, kurvára szenved ám, miközben megfojtod, agyonütöd, stb. 
• Várni a csodát, hogy majd lesz gazdi. Igen, lehet, hogy lesz. És ha nem? Akkor jövőre dupla annyi kiscicát segítesz a világra - ha lány, akkor magadnak, ha fiú, akkor a szomszédnak?

Még valami:

Tudom, hogy utálunk orvoshoz járni, és nyilván szeretnénk a kiskedvenceinket is a lehető legkevesebbszer kitenni a fájdalomnak, sokknak, ami a rendelőben vár rá. De fájni fog neki az is, ha megy a hormonjai után -> elkóborol, elütik, verekszik, megmérgezik. És neked melyik fáj jobban? Ráadásul ez az ivartalanításos történet nem nagyműtét sem a lánycicák, sem a kandúrok esetében.

Az ár megint nem lehet kifogás, 10 ezer körül megúszod, bárhova viszed. Ha ennyit nem ér számodra szerencsétlen állatok jólléte, akkor minek tartasz macskát? Egerészni?