Amikor szerelembe estem Hollandiával...

Egyáltalán nem volt tervben, hogy én Hollandiába utazom, aztán a körülmények mégis úgy hozták, hogy még egy országot felírhattam az "itt már jártam" listára.

Elsősorban amiatt vagyok nagyon szerencsés és hálás, hogy egy újabb komoly versenyre kísérhettem el Adriánt, Middelburgban rendezték ugyanis az Indoor European Kart Challenge-et, vagyis a teremgokartosok Európa-bajnokságát. Másrészt viszont olyan csodás helyeken jártunk megint a gokartozásnak hála, hogy még mindig szinte el sem hiszem a fotókról, hogy azokat tényleg én lőttem. Ami pedig a legfontosabb, kipipáltam a szűk bakancslistámról egy újabb pontot, igaz, azt még Hollandia előtt.

Nagyon sűrű volt a program: kedd éjjel indultunk Fényes Tibiékkel (az Eb másik magyar indulója), szerda este pedig már a pályán tobzódtunk. Csürtörtökön és pénteken szabadedzéseket mentek a srácok, majd szombaton és vasárnap jöttek a versenyek. Mindemellett azért sikerült valahogy bepréselni némi városnézést is. Adrián gokartos élményei itt, az enyémek pedig alant várják, hogy másnak is örömet okozzanak.

Adrián megint megríkatott - avagy újabb álmom vált(otta) valóra

'14-ben, egy olaszországi versenyét követően az volt a meglepim, hogy hazafelé érintettük Maranellót. Tavaly gokartversenyzőt faragott belőlem. Idén meg Schumi gokartpályáján körözhettem általa. Ha ilyen tempóban haladunk, elő kell kapnom a tágabb bakancslistámat! Most nem volt  benne meglepetés faktor, Tibi és Adrián már itthon elhatározták, hogy mivel úgyis ott megyünk el mellette, mindenképp benézünk a kerpeni pályára, ráhangolódni az Eb-re, de mivel ez sokéves álom, csak akkor hittem el (vagy még most sem), amikor már húztam a kis Alpinstars cipőmet és  - remegő - kezembe vettem a sisakomat. Merthát nem baj, hogy tele a csomagtartó a fiúk cuccaival, meg kellett adni a módját Schuminál...  

Még nem csörögtek a Ferraritól, de gondolom, most elfoglaltak a szezonkezdés miatt. ✌

Az új pályákon szokásos közel két másodpercet megkaptam Adriántól, de magamhoz képest itt valami elképesztő bátorsággal vetettem bele magam a pályatanulásba. Talán a hely varázsa? 

Serooskerke és a nyuszis kemping

A Seeland tartományban fekvő Serooskerke kevesebb mint 2000 lakosú kis település, közel a tengerparthoz. A tájból, az emberekből sugárzik a nyugalom. Imádtam a hangulatát. A központban egyöntetű, rendkívül igényes házak, kertek, tőlük egy kilométerre pedig tanyák, állatok - természetesen luxuskörülmények ott is... A központban hétvégén kényelmesen beszélgettek egymással az ismerősök a bolt előtt, folyt a kertészkedés az udvarokban, a végtelennek tűnő bicikliúton bicajosok, kocogók, lovasok váltották egymást. Csak mi voltunk folytonos rohanásban. A földeken különféle madárcsoportok - például a Nils Holgerson féle vadludak - vittek életet a végeláthatatlan síkságba, a sormintát néhány őz vagy birka törte meg időnként.

A kempingünk is egy kis csodavilág volt. A házak között például kavics- helyett kagylóút tekereg. Minden napszakban találkoztunk az állandó lakosnak számító tapsifülesekkel, kora reggel konkrétan megnehezítették a kijutást a kempingből, annyian szaladgáltak. Imádtuk őket! Olyan igényesek a rendezettségre, mint a holland emberek, az egyik esős reggelen meglepődve konstatálta Adrián a hiányukat, de Tibi bölcsen megállapította, "biztos nem akarják, hogy koszos legyen a kis bundájuk".

Háborús emlékhely az Északi-tenger partján: Vlissingen

A Scheldt folyó és az Északi-tenger közötti fekvése miatt Vlissingen évszázadok óta jelentős kikötőváros. Ebből fakadóan a háborús időszakokban rögtön az ellenség célkeresztjébe került. 

A második világháborút különösen megsínylette, ennek az időszaknak és az elhunyt hősöknek számos fronton állítottak emléket, de láttunk egyszemélyes, két torpedóval felszerelt tengeralattjárót és bunkert is.

Még a szélmalom is II. vh-s múzeumként üzemel

Adrián újabban ablakból kimászó kalózokkal fotózkodik

Imádom, hogy az egész város ilyen színes, nem csupán szó szerint, átvitt értelemben is!

Nassoló sirályok és fiúk - Tibi arcán az nem az, amire elsőre gondoltok! 👀

Utcaképek, hangulatok, amikkel szerelembe estem

Többnyire futva közlekedtem, mindig lemaradtam vagy előresiettem, hogy minél több pillanatképet megörökíthessek Vlissingen életéből.

Vlissingen töméntelen látnivalóval rendelkezik, töredékét sem sikerült bejárnunk, egyszer egy kevésbé szeles, néhány fokkal melegebb napon szívesen nekivágnék újra a felfedezésének.

Egyik csodából a másikba: Middelburg

A modern, magas életszínvonal, a kultúra, a természeti és építészeti csodák mellbe vágják az embert Middelburg központja felé közeledve. A város él, mégis hihetetlen nyugalmat áraszt minden épülete, tere, fája, lakosa. Ugyan a belvárosba csak egyszer jutottunk be, két futam között, szóval nem tudtuk teljesen átvenni ezt a nyugodtságot, mert folyamatosan nézni kellett az időt, azért most, a képeket visszanézve odaképzelem magunkat a folyópartra vagy egy kávézó teraszára, gondolatban körbebicajozzuk ugyanazokat a gyönyörűségeket, amiket láttunk, és ez baromi jó érzéssel tölt el még itt, a 3. emeleten, a gépem előtt csücsülve is.

A  barokk dóm, vagyis a Keleti templom

12. századi apátság

A Hosszú Jánosnak becézett, 90 méter magas harangtorony, mely az apátság komplexumának egyik csodája

Imádom a gótikát, a Városháza apró részleteit órákig tudtam volna bámulni

A Tibi által definiált, "egyeneslábú, derékszögfarkú lóból" a szálláson is volt egy, úgy tűnik, itt ez a divat

Ha egyszer lesz saját házunk, valami hasonló portát képzelek el neki

"Csak úgy" képek séta közben

Víz, szélmalom, mi - már csak jobb fényviszonyok hiányoztak a fotózáshoz, de az élmény így is tökéletes volt

Egyébként a külváros, ahol a gokartpálya volt, ugyancsak kellemes emlék, imádtam, ahogy a díszkakas és udvarhölgyei ott kapirgáltak az út szélén, néha megosztva a területüket a sirályokkal.

A szélmalomból több is megvolt, az Északi-tengert láttam, meggyőződtem róla, hogy tényleg mindenki két keréken közlekedik, két ikonikus dolog maradt ki Hollandiából: a tulipánok (ahhoz sajnos korán volt) meg a dzsanga.☺