Hazai pályán
Noha csupán két héttel a verseny előtt jártam először a Battaringen, mégis ez a hazai pályám Ercsihez való közelsége miatt. Megcsíptem egy 10. helyet a HCK 6. fordulójában, ami nekem felért egy győzelemmel.
A szülinapi hepajkodással, az azt követő, másnapi kollektív edzéssel és a verseny előtti szabadedzésekkel együtt összesen csak 7 menetet mentem a pályán, de ez nagyjából elég volt, hogy megtanuljam. Alig várom, hogy bármilyen alkalomból újra gurulhassak egyet rajta - akár csak a helyi gépekkel is, mert nagyon élvezetes.
18-an indultunk az 1-es kategóriában, úgyhogy hamar lemondtam az A döntőről, ahova kategóriánként a legjobb 13 versenyző jut be - ez eddig nekem a Hungaroringen és Csömörön jött össze, legutóbb, Kőbányán is B döntőztem. Az edző bá' optimistább volt, ő A döntőt jósolt nekem, és szerencsére igaza lett. Az utolsó helyen, de bejutottam.
Kicsit megnyugodtam, de ez az állapot nem tartott sokáig, mert bár a radaron úgy tűnt, elkerüli Battát a felhő, mégis jött a zuhé. Vizes pályán még nem volt szerencsém gokartozni, tehát féltem az új kihívástól.
A rajt előtt instant okítást kaptam a csúszós pálya rejtelmeiről, igyekeztem ezeket memorizálni, de ahogy kihajtottam a boxutcából, rájöttem, itt sajnos magamra vagyok utalva, ezt nekem kell érezni. A szokásos emelkedett pulzusszám a rajt előtti pillanatokban az infarktus közelébe sodort, aztán elrajtoltunk, és rádöbbentem, hogy ez baromira élvezetes!
Tény, hogy a kelleténél valamivel óvatosabb voltam, de kifizetődő volt a taktikám, csak egyszer vettem érintőre a gumifalat, az sem járt nagyobb időveszteséggel. Néhány pozíciót javítva a 10. helyen intettek le, a videón látszik, mennyire örültem neki. Nem a 10. helyre, hanem a nagyobb hibáktól, megpördülésektől mentes vezetésre voltam ily büszke.
Végig élveztem a futamot, egyedül az okozott bosszúságot átmenetileg, amikor kék zászlónál hátra sem nézve félrehúzódtam, majd megláttam magam előtt Cintiát, akivel versenyben voltam. Mérgelődtem egy sort magamban, majd átgondoltam, Schumi mit tenne... Naná, hogy menne tovább és tenné a dolgát! A következő indokolatlanul lengetett kék zászlónál már nem voltam ennyire jóhiszeműen udvarias...
A versenyben futott leggyorsabb köröket tekintve a 7. legjobbat produkáltam, ami ugyancsak jólesik a lelkemnek.
Ezek történtek:
1:10: rajt
3:20: új rajt
3:40: megforognak előttem
3:56: megforognak előttem
5:28: megelőznek
6:08: megforognak előttem
6:20: menekülök Cintia elől, elkezdem már-már rendeltetésszerűen használni a gázpedált
6:46: rájövök, hogy nem tetszik a gumik elrendezése, kicsit arrébb taszajtom őket - így már jó
6:49: megijedek a velem szemben álló Csillától egy röpke pillanatra
8:17: elengedem a mezőny elejét, látom, hogy sokkal gyorsabban is lehetne menni, de szigorúan tartom magam a lassan járj, tovább érsz mondáshoz
9:08: újabb kék zászló, ezúttal tévesen, magamban bosszankodom, amikor meglátom, hogy Cintiát engedtem el
9:50: visszaveszem a pozícióm Cintitől
12:00: megforognak előttem
13:40: megelőzöm Csillát
14:45: visszaveszem a köröm
15:03: örülök
Köszönöm a tanácsokat a két edző úrnak, a biztatást az első bálozó szurkolóimnak (anyu, apu), a pálya széléről figyelő Öcsinek és egyszemélyes fanclubomnak, Adrinak! Nélkületek ez nem jöhetett volna létre!
18-an indultunk az 1-es kategóriában, úgyhogy hamar lemondtam az A döntőről, ahova kategóriánként a legjobb 13 versenyző jut be - ez eddig nekem a Hungaroringen és Csömörön jött össze, legutóbb, Kőbányán is B döntőztem. Az edző bá' optimistább volt, ő A döntőt jósolt nekem, és szerencsére igaza lett. Az utolsó helyen, de bejutottam.
 |
| Tanulmányi kirándulás az erkélyen |
 |
| Adri, Adrián, ti hol bujkáltok? |
 |
| Egy edző nem edző, avagy 1 perccel a felvezető kör előtt |
Végig élveztem a futamot, egyedül az okozott bosszúságot átmenetileg, amikor kék zászlónál hátra sem nézve félrehúzódtam, majd megláttam magam előtt Cintiát, akivel versenyben voltam. Mérgelődtem egy sort magamban, majd átgondoltam, Schumi mit tenne... Naná, hogy menne tovább és tenné a dolgát! A következő indokolatlanul lengetett kék zászlónál már nem voltam ennyire jóhiszeműen udvarias...
A versenyben futott leggyorsabb köröket tekintve a 7. legjobbat produkáltam, ami ugyancsak jólesik a lelkemnek.
Ezek történtek:
1:10: rajt
3:20: új rajt
3:40: megforognak előttem
3:56: megforognak előttem
5:28: megelőznek
6:08: megforognak előttem
6:20: menekülök Cintia elől, elkezdem már-már rendeltetésszerűen használni a gázpedált
6:46: rájövök, hogy nem tetszik a gumik elrendezése, kicsit arrébb taszajtom őket - így már jó
6:49: megijedek a velem szemben álló Csillától egy röpke pillanatra
8:17: elengedem a mezőny elejét, látom, hogy sokkal gyorsabban is lehetne menni, de szigorúan tartom magam a lassan járj, tovább érsz mondáshoz
9:08: újabb kék zászló, ezúttal tévesen, magamban bosszankodom, amikor meglátom, hogy Cintiát engedtem el
9:50: visszaveszem a pozícióm Cintitől
12:00: megforognak előttem
13:40: megelőzöm Csillát
14:45: visszaveszem a köröm
15:03: örülök
Köszönöm a tanácsokat a két edző úrnak, a biztatást az első bálozó szurkolóimnak (anyu, apu), a pálya széléről figyelő Öcsinek és egyszemélyes fanclubomnak, Adrinak! Nélkületek ez nem jöhetett volna létre!