Éjféli madárles
Egyik éjjel éjfél tájékán hallottunk valami furcsa hangot, természetesen nyár lévén nyitott ablaknál meglehetősen hangosan. Olyan volt, mintha egy kismadár vinnyogna keservesen valahol a házunk előtt. Az ablakhoz állva próbáltam jobban a hangforrásra összpontosítani, ekkor jöttem rá, hogy távolabbról válasz is érkezik rá. Szezonja van a költésnek, a szüleimnél, Ercsiben a teraszon egy rozsdafarkú bérelte ki a jól bejáratott fészket, míg a cseresznyefán most ürült ki néhány napja a feketerigólak, így hamar összeállt a kép, biztosan egy fióka vesztette el a családját, kiesett a fészekből vagy kirepült, de megsérült, minden hasonló forgatókönyv megíródott a fejemben.
Nem hagyhattam annyiban, bár tudtam, hogy másnap hajnalban kelünk, így minél gyorsabban aludni kellene, de fogtam magam, felöltöztem, némi noszogatás árán Adriánt is rávettem, hogy csatlakozzon a mentőakcióhoz, és nézzünk lent körül, hátha tudunk segíteni a bajbajutotton.
A ház elé érve ismét megszólalt jó madarunk, de picit távolabbról hallottuk. Nosza, rajta, irány a másik háztömb előtti fasor, majd ott jól megtaláljuk. Hát nem. Közben, ahogy sasoltunk, a környéken több irányból hallottuk az ominózus hangot. Annyiban hagytuk, feljöttünk és aludtunk.
Teltek a napok, minden késő este rázendített a széchenyivárosi azonosítatlan madárkórus. Jött az újabb elméletem, ez bizonyára valami nászének. Egyik este, amikor ismét beindult a megfejthetetlen kommunikáció, már nem hagytam annyiban, rá akartam jönni, mégis miféle szerzet ez a madár, amelyik ilyen hangot ad. Nem mondom, hogy úgy nagyon idegesítő, de azt sem, hogy kellemes tavaszi csicsergés... Letöltöttem az egyébként zseniális Madárhatározó nevű alkalmazást, élőhely (település) alapján sikerült a listát 77 madárra szűkítenem, majd egyenként elkezdtem a találatokat meghallgatni - mint valami Megasztár-válogató... A nagyon evidenseket először kihagytam, mert azért feltételeztem, hogy nem balkáni gerle vagy fekete rigó, rárepültem a különlegesebb egyedekre, mint például a csilpcsalpfüzike vagy a fenyőpinty. Aztán végül annyira belejöttem, hogy még a jól ismert hangokba is belehallgattam. Adrián állatira díjazta ezt az elfoglaltságot, megint csak éjfélhez közeledvén. Nem vettem komolyan a telefonom elkobzására és megsemmisítésére irányuló fenyegetéseket, folytattam a nagyon is fontos kutatómunkát. Néhány madárnál több hangfelvétel is meghallgatható, ezért hogy alapos munkát végezzek, mindet meghallgattam. Milyen jól tettem! Ha nem vagyok ilyen precíz, talán elmarad a katarzis! Ki ne ismerné ugyanis az erdei bagoly huhogását? De vajon tudtátok-e, hogy nem csak huhogni tud?!
Azt derítettem ki azóta, hogy a fiókák, amikor még nem tudnak repülni, ugrándoznak, majd este hívó hangjukkal jelzik hollétüket. Áhá! Valamelyest azért csak igazam lett első nap, hogy szülő-gyerek párbeszéd zajlik!
Az egészben az a legviccesebb, hogy vidéki gyerekként a városi panelrengetegben tudtam meg, hogy ilyen hangot is tud adni az erdei fülesbagoly...
Aki szeretné meghallgatni, itt egy debreceni sorstárs felvétele, aki tudja, milyen erre elaludni esténként...
Hohó! És most világosodtam meg! Adrián kérdezte épp ma, vajon mik azok a szőrcsomók a parkban. Én is figyelem régóta, a leglogikusabbnak az tűnt, hogy valaki folyton kirázza a közterületen a porzsákot, tehát szöszmösz. Ezek szerint nincsenek ilyen szemetelő lakosok a környéken, csak a köpködő baglyok...