Gyerekkorom óta sokszor üdültünk Hévízen, imádom télen-nyáron. Októberben újra eltöltöttünk ott egy hosszú hétvégét, három fővel több nyomta a turista mérleg hazai tálcáját.
Régen az a kép élt bennem, hogy a tóban öregek áztatják a reumás végtagjaikat, szóval nagyon unalmas helyet vizionáltam egy klassz város helyett. Hévíz sem szűkölködik látnivalóban, programokban, de a környéken aztán végképp mindenki megtalálja a neki való kikapcsolódási lehetőséget.
Az én kedvenc hévízi helyeim
Természetesen,
a tó, amely a világ legnagyobb biológiailag aktív termáltava, a vize három nap alatt teljesen kicserélődik, szóval még én is elégedett vagyok a vízminőséggel, ami nagy szó. Kedvelem a gyógyvizet, mert minden más természetes vagy mesterséges fürdőhelyen fázni szoktam. Bevallom, így a tél közeledtével most a hévízi vízhőmérséklet is súrolta a komfortzónám határát. Felülről. Ettől függetlenül a napsütés kicsalogatott a kinti részre. Gyönyörűek a tündérrózsák, habár eleinte idegesített, ha hozzáért a lábamhoz egy-egy levél vagy szár, de ez is megszokható. Szeretem nézni a tóban úszkáló récéket, imádom nyáron a füsti- és molnárfecskék fészkeiből kikandikáló fiókákat és a szüleiket, ahogyan a fürdőzők között cikáznak. A tó vizének leeresztésére szolgáló kifolyó ugyancsak csodaszép.
 |
| A kifolyó |
Az
egregyi városrész a borozóival minden alkalommal elcsábít. Meglehetősen hosszú séta visz fel a hegyre, de közben érinteni szoktuk a
városházát - ahol ha épp szerencsés az időzítés, meglessük a harangjáték közben a toronyban előbukkanó polgármestert -, a
Szentlélek templomot, majd a következő pihenő a Jézus Szíve templom. Ennek szomszédságában látható egy római kori rom, amely az újonnan életre keltett
Korok és borok tematikus séta kiindulópontja. A passzázs végpontja az Árpád-kori Szent Magdolna-templom.
 |
| A városháza |
 |
| A Szentlélek templom |
 |
| A Jézus Szíve templom és a római kori rom |
 |
| Egregyi hangulatképek |
A szombati
piacon minden van. Házi finomságok, kézműves dolgok, régiségek. A vásárlás és a nézelődés együttes élménye nagyon ínyemre való.
No, és ami természetesen nem maradhat ki, a hol tankoljunk kérdésköre. A
Kocsi Csárdában még nem ettem rosszat, de ugyanez igaz a
Liget Pizzéria és Étteremre, épp ezért ragaszkodom ezekhez, és nem igazán hajlok az újra. A Zena Caféból pedig igazán nehéz szabadulni jó idő esetén...
 |
| A Kocsi Csárdában sosem voltunk még rosszkedvűek |
 |
| Csüngés és Forza kávé szürcsölgetés a Zenában |
Ezek a környékbeli favoritok nálam
Szívem szerint most újra legalább egy flekket szánnék a Florridora's Pantry népszerűsítésének, de moderálom magam. Aki még nem olvasott a kedvenc teázómról, haladéktalanul tegye meg
itt!
Zalaszántón én is csak most jártam először, így a
Béke Sztúpát ezennel ajánlom kirándulóhelynek a teázó előtt. Erdei út visz fel hozzá, ami kocsival pár perc. A környezet passzol a célhoz, a béke megteremtéséhez. További betekintést enged a buddhizmus világába a sztúpa melletti meditációs ház. Lejjebb még egy szentélyt hirdet egy tábla, de annak nem kell bedőlni, a látnivalók egy helyen vannak.
 |
| A Béke Sztúpa és a hozzá tartozó meditációs központ |
Zalaszántóról
Rezin keresztül mentünk Hévízre, ahol
dinoszauruszokat találtunk. Rezinek emellett van
vára és
gyógynövénytúrája.
 |
| Dínó és Kalandpark |
Keszthelyre át lehet kerekezni, van bicikliút, bár ha az ottani látványosságokat is sorra akarja venni az ember, akkor jobb időt spórolni kocsival. Nyilván kötelező darab a Festetics-kastély, de hangulattól függően egynapos szórakoztató múzeumozást is érdemes csapni, hiszen ott a Csigaparlament, a régi játékok gyűjteménye - ahova a legviccesebb szülőkkel menni, hogy egymást kényszeresen überelve mutogathassák, kinek milyen játéka volt anno -, az Erotikus Panoptikum vagy a Marcipán Múzeum, és még sorolhatnám.
 |
| Az erdei bicikliút |
Biciklizni sokfelé érdemes, de ésszel... Mi ugyanis nekivágtunk egyszer a cserszegtomaji Margit kilátónak,
de az a túra dagonyába fulladt, amikor a shortcut reményében félig
átszeltünk egy mocsaras tarlót, majd kb. mérnöki pontossággal a
féltávnál visszafordultunk. Én azóta sem jutottam fel a kilátóba, de
megbízható forrásból (anyu) tudom, hogy pótolnom kell eme hiányosságot.
A
Kis-Balaton olyan csodálatos, mint a nagy, csak más értelemben. Az a rengeteg madár és a végeláthatatlan zöld... Ennek apropójából
a kápolnapusztai Bivalyrezervátumban is jártunk egyszer, nem fogott meg különösebben, de ha már arra kószál az ember, egyszer érdemes benézni.
Kirándulgatás mellett fürödni is lehet máshova menni Hévízről, például a
kehidakustányi fürdőbe. Nem mostanság teszteltük, de akkor bejött.
Per pillanat nincs hiányérzetem, de biztosan kihagytam számos programlehetőséget. Például télen a korcsolyázást és fakutyázást a Balcsin... Na, mindegy. A lényeg, hogy egyszer remélem, Ti is megmártóztok a tündérrózsák között!
