Közel 1500 eszement ember gyűlt össze Nyáregyházán, június 20-án. A célunk ugyanaz volt: lenyomni a Burger King Brutálfutás 4.0 hét kilométerét sárban, gazban, gumik közt vagy épp szalmabálákon.
 |
| Tökéletes profilkép, nem? |
Könnyű volt partnert találni a dagonyához, az unokaöcsém, Csabi önként jelentkezett, és végig kitartott mellettem, pedig elég nagy köztünk a tempókülönbség. 52:08-as befutó idővel a 203. lettem, kategóriámban a 99. helyen rangsoroltak.
 |
| Ahogy az unokahugim, Emma mondaná, "babakönnyű" |
Rendkívül kényes vagyok, ráadásul tisztaságmániás. Már a rajt előtt szenvedtem, ugyanis mezítlábas a start. Természetesen bökött a száraz gaz, amin ácsingóztunk, és nyilván beleakadt minden szirszar a zoknimba, előre vártam, hogy ezeket magammal vigyem szuvenírként az egész távon. Júniusi nap ellenére különösebben meleg sem volt, a vizes akadályok gondolatától teljes testemen támadott a libabőr.
 |
| Belevittem egy kis extrát: lábemelgetés a bálacsúcson, formálódjon az a popsi! |
Aztán jött a rajt, és onnantól kezdve megszűnt minden nyavalygás, csak egy dolog számított: mindent beleadva a lehető legjobb idővel célba érni. A szervezők úgy hirdetik, ez lesz "Életed leghosszabb 7 km-e", és tény, hogy tényleg elfáradtam a végére, de sokkal rosszabb egy forró nyári napon ugyanilyen távot lefutni pl. aszfalton.
 |
| Akkor ma már nem is kell fürödnöm |
 |
| Jó lenne látni valamit |
Az biztos, hogy jövőre újra nekivágok! Remélem, a futótársam is velem tart, és persze számítok a szurkolóink, Viki és Adrián jelenlétére! A döntő viszont továbbra sem cél, ahhoz totyorgás helyett futni kellene a bokáig érő sárban, a vizesárkoknál pedig a csabis belevetődés lenne a célszerű az én megfontolt és lassú ereszkedésemmel szemben. Ezekről azonban aligha lennék képes lemondani...
 |
| Nem tudtam átrepülni, pedig próbáltam |
