Prágai ősz

Noha a sör nekem a nyári forróságban esik legjobban, márpedig Csehország a sörről híres, az időzítés nem volt tökéletes egy prágai városnézésre október közepén, a fővárosban töltött 4 nap viszont annál nagyszerűbben alakult. A teljesség igénye nélkül igyekszem bemutatni azokat a látnivalókat a kismillióból, melyek minket a legjobban megfogtak. Akadt persze azért számos olyan célpont az útikönyveinkben, amit sokáig kerestünk, majd odaérve nem estünk ámulatba. Sok nevezetesség pedig azért marad ki, mert egyszerűen képtelenség mindent csokorba szedni, annyi helyen jártunk.

1. nap: Vyšehrad

Életemben először ültem nemzetközi vonatjáraton. Egy darabig az újdonság pozitív élményével hatott, aztán picit unalmassá és fárasztóvá vált, főleg a hajnali indulás, no meg a 6 órás út miatt.

Már Szlovákiában kidőltem

Amint leszálltunk a vonatról, és keresni kezdtük a megfelelő villamost, már beigazolódott, az itteniek tényleg turistabarát felfogásúak, mint azt hallani, olvasni lehet Prágáról. Hátizsákkal, térképpel a kezünkben forgolódva nem tudtunk elvegyülni - pedig akartunk -, így viszont az út túlsó oldaláról máris odaszökkent hozzánk egy úriember, hogy elkalauzoljon minket. Számos útbaigazítást kértünk a 4 nap alatt, mindig mindenki roppant segítőkész és barátságos volt, sőt, még angolul is beszélnek!

A szállásunk (kár az őszért...)

Első nap délután tudtuk csak belevetni magunkat a városnézésbe, a vonatút és a kertvárosi részen fekvő hotelig való eljutás viszonylag sok időt vett igénybe. Először Vyšehrad tárt elénk csodás panorámát. A történelmi erőd hamar körbejárható. Mi megvártuk, hogy a város felett sötétedjen ránk, hogy a kivilágított Prágára is rálátást nyerjünk. A Szent Péter és Pál Bazilika érdekessége, hogy a századok során "váltogatta a stílusokat". A mellette fekvő temetőben nyugszik számos híres cseh művész, köztük Bedřich Smetana.

A bazilika

Látkép

Elgondolkodtató...

Az első sör

2. nap: Vár

Nem túl barátságos időjárás fogadott minket második reggel. A napi program a vár bejárása volt. Az eső és hideg elől menekülve az egyáltalán nem tervezett játékmúzeumban melegítettünk és melegedtünk be. A magángyűjtemény rádöbbentett minket, elég furcsa játékszereik voltak ezeknek a cseheknek régen: találkoztunk szájkosaras macival, valamint salátalevél és homár karácsonyfadísszel, hogy említsek néhányat a sok furcsaság közül. A nevem ellenére soha nem volt Barbie babám, nekik viszont egy egész szintet kitöltő kollekciójuk van.

Egy nap is kevés a vár bejárására, ezt sajnos hamar realizáltuk, így számos épületet csak kívülről csodáltunk meg. Pedig van ám itt kiállítás, múzeum, templom bőven... A legkihagyhatatlanabb a Szent Vítus katedrális, amelynek a tornyába is felmásztunk. No, az jobb volt, mint egy Rubint Réka edzés! De a kilátás fentről máris felejtette a felvezető, kissé monoton és szédítő lépcsőzést.
Ami kissé meglepett minket, hogy mindenhova belépőjegyet kell venni, még az Arany utcácskába vagy a templomokba is. Kiábrándító számomra, hogy beléptetőkaput helyeznek el egy templomban, mert elveszi a vallásos áhítatot. Mindenesetre érdemes kombinált jegyet vásárolni.

A grandiózus Szent Vitus..

...És a látkép a toronyból

Szent György templom

Őrségváltás a várban

Belvedert, a királyi nyári rezidenciát egy hosszabb séta, vagyis inkább túra után érintettük.

Egy autentikus cseh ebédet - sült hús, párolt káposzta, knédli, almás rétes - követően hazafelé beiktattuk a Táncoló házat, az amerikai sztárépítész Frank O. Gehry különlegességét.

Mmmmm

Hívják "részeg háznak" is

3. nap: Egész napos passzázs

A párizsi Eiffel-torony ihlette a Petrínt, amely kinézetét és funkcióját tekintve is hasonlít a francia nevezetességre. A lustábbak itt is mehetnek lifttel. A hozzá felvezető út egy hatalmas parkot jár be keresztbe-kasul, klassz kis túra; a színes őszi falevelek sokasága csak fokozta a hangulatot. A budai Siklóhoz hasonló felvonó itt is működik a domboldalon, mi sajnos kifogtuk, hogy azokban a napokban pont nem járt.

Kiadós hegymenet után megérdemelt pihenés

A Szent Vitus is összemegy a Petrínből nézve

Nem tudtam betelni a látvánnyal

Itt még csak messziről csodáltam a Károly hidat

A torony közelében található tükörlabirintus kötelező kicsiknek és nagyoknak egyaránt, a kijutást tilos elkapkodni!

Néha egy is sok belőlem

A modell énünk, avagy karcsúsítás ezredmásodpercek alatt

 A Kampa nevű félszigetre leereszkedve megpihentünk egy grog társaságában. A vízparton számos étterem csábít. Az árak meglehetősen borsosak, azt az életérzést meg kell fizetni, de megéri!

Svejkkel számtalanszor összefutottunk

Az egyik kedvenc leskelődő helyem

Relax

 A Károly hídon átsétálva bejártuk az óvárost. A szobrokkal teli történelmi hídon nem lehet úgy áthaladni, hogy ne vegyen valamit az ember a kézzel készített számos portéka közül. Itt az árak meglepően barátiak voltak.

A Károly hídhoz ez is hozzátartozik

 Az Óvárosi-téren órákig el tudtunk volna bámészkodni. Az Orloj, vagyis a városháza falán látható óramű minden szuvenírboltban ott figyel a polcokon ilyen-olyan formában. Csak kapkodtuk a fejünket, 360 fokban körbenézve ugyanis minden lenyűgöző. Szótlan, percekig tartó tekintgetés után egyetértettünk abban, hogy a Týn-templom a favoritunk.

Középen a Týn-templom

Sokféle élő szobrot láttam már, ilyen bizarrt még nem

Délután következett egy újabb tipikus cseh remekekből álló ebéd sült kacsával, ismét knédlivel és káposztával, sörrel és még néhány finomsággal.

Feltankolva, újra energiát nyerve elsétáltunk a Lőportoronyhoz is.

Néha be-betévedtünk egy-egy ajándékboltba, s értek minket meglepetések...

Kihagyhatatlan szuvenír

Ezután következhetett a zsidó negyed, de csak kívülről tudtunk szemlélődni, épp ünnepnapok voltak ugyanis. Visszafelé még útba ejtettünk pár klassz épületet, mint például a Moldva partján fekvő, neoreneszánsz Rudolfinumot, mely Prága egyik kulturális központja.

Rudolfinum

 4. nap: Újváros

A legnevezetesebb rész az Újvárosban a Vencel tér, s a Nemzeti Múzeum. Utolsó napunkat itt nyitottuk, majd betévedve az egyik lélegzetelállító, és turistáktól kevésbé hangos templomba még egy cseh misét is végighallgattam.

Ködös reggel a Vencel téren

Hazavonatozni egyrészt azért volt rossz, mert szívesen folytattuk volna városnézéssel egybekötött gasztrótúránkat a cseh fővárosban, másrészt a vasúti közlekedés megtréfált minket. Még Prágán belül át kellett cuccolnunk egy másik szerelvényre (átszállás nélküli jegy? jó vicc), majd a kb. 70-nel döcögő vonatunk igen nagy hátrányba került a Keleti pályaudvarig.

Csodálatos, felejthetetlen utazás volt a prágai, viszont úgy érzem, nekünk, magyaroknak Budapest az igazi...